vissza a főoldalra

nyomtatás

cikk küldése

hozzászólás

Mint emlékezetes, 2000-ben törölték el Magyarországon a kötelező kamarai tagságot. Addig a tagok létszáma elérte a 463 ezret, ez a szám mára 43 ezerre apadt. Ráadásul javarészt nagyvállalatok a tagjaik, miközben az MKIK a kis- és középvállalkozások érdekvédelmét tűzte zászlajára a lobbizás és a tőkekivitel elősegítése mellett. Ráadásul az Európai Unióban a kamarák tagvállalatainak 97 százaléka kis-, 2 százaléka közép- és mindössze 1 százaléka a nagyvállalkozás. Összhangban ezzel az EU többi tagországában is a kkv-k gazdasági érdekeinek védelme áll a kereskedelmi kamarák fókuszában.
Éppen a kkv-k hatékonyabb képviseletének az ígérete egyébként az egyik érve azoknak – élükön Parragh Lászlóval –, akik a kötelező kamarai tagság mellett teszik le a voksukat. Tény ugyanis: a kisvállalkozások önkéntesen inkább kimaradnak (nem akarnak tagsági díjat fizetni). És sokaknak az a tapasztalata, hogy amikor kötelező volt a tagság, akkor sem tudták a szolgáltatásokat kihasználni, azaz hiába fizették a megszabott tagdíjat. Ezt támasztja alá, hogy a kamara által még 1999-ben készíttetett felmérésből is kiderült: a megkérdezett 300 vállalkozó elsöprő többsége, 81 százaléka egyáltalán nem ismerte a kamarák érdek-képviseleti tevékenységét. Több mint a háromnegyedük még egyetlen kamarai szolgáltatást sem vett igénybe, a vállalkozások 15 százaléka egyet, és csupán 6 százalékuk használt már több szolgáltatást is. (Cégvezetés, 2000/6.) Nem véletlen tehát, hogy az első Orbán-kormány idején, 2000-ben megszűnt az addig kötelező tagság. Sokak szerint ugyanis jól lobbiztak a kormánynál azok a vállalkozások, amelyek így fejezték ki bírálatukat a kamara nem elégséges tevékenységével, szolgáltatásával, működésével szemben.

A jelenlegi magyarországi helyzet egyébként beleillik az európai vonulatba. Az Európai Unió 27 országában a kamarák ugyanis 70 százalékban önkéntes tagságúak – derül ki az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (Eurochambres) tanulmányából. A magánjogi szervezetként működő kamarák lényege az önkéntesség, de a közjogi szervezetként működők között sem mind ír elő kötelező tagságot. Utóbbira példa az Európai Unión belül hazánk mellett Csehország, Lengyelország és Románia. A kamarák működését összeurópai szinten 76 százalékban a tagvállalatok finanszírozzák. A bevételek 43 százaléka tagvállalati hozzájárulás, 33 százalék a tagvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokért cserébe befolyó összeg.
Azon országokban, ahol közjogi kamararendszer működik és kötelező a tagság, jellemző a túlnyomórészt tagvállalati finanszírozás: Ausztriában, Görög- és Németországban például 100 százalékban tagjaik tartják el az érdek-képviseleti szervezeteket, de Hollandiában, Luxemburgban és Olaszországban is 70 százalékos a tagvállalati befizetések aránya. Ezek a kamarák persze sokkal több mindent „megengedhetnek” maguknak – az osztrák kamara például külpiaci hálózatot tart fent, olyat, amely hatékonyan képes képviselni az osztrák vállalkozásokat külföldön, s érdemben tudja segíteni őket a piacra jutásban.
Ezzel szemben a tagjait önkéntes alapon toborzó közjogi kamarák tagvállalkozási hozzájárulásai kiemelkedően alacsonyak. Romániában és Lengyelországban egy-egy, Csehországban 5, Magyarországon azonban 13,5 százalék. A kizárólag önkéntes tagságú magánjogi kamarák inkább szolgáltatásaikból jutnak bevételekhez. S a vonatkozó törvény 1999-es módosításakor idehaza megtiltották, hogy a kamarák nyereséget hozó tevékenységet folytassanak, hogy tagjai legyenek gazdasági társaságnak, és ilyen vállalatban részesedést szerezzenek.

A jövőre induló Új Széchenyi-terv vitairatában felmerül a kötelező kamarai tagság kérdése. A Világgazdaság kormányzati álláspontot firtató megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium úgy reagált, hogy a szakmai álláspont kialakítása folyamatban van, a vitairathoz 2010. szeptember 15-ig a várják a javaslatokat.

Forrás: Világgazdaság Online

vissza a főoldalra

Hozzászólások