Legyen a kezdőlapom! 2020.09.27. térítésmentes üzleti információs szolgáltatásunk
belépés
regisztráció
címlapa Feliciter kiadványaink külpiacok belföld sorokban ajánló háttér arhívum kereső puntea online
Adópolitika az Európai Unióban
2009.09.17.
Az adópolitika közösségi szintű szabályozása kényes kérdés, mivel az hagyományosan a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor már a Római Szerződésben megfogalmazták, hogy a közös piac létrehozásához le kell bontani minden fiskális akadályt.

Egyes - tagállami szinten eltérő- adóformák ugyanis akadályozhatják a szolgáltatások és a termékek szabad áramlását. A közösségi adópolitika célja, hogy erősítse az Európai Unió versenyképességét és növelje annak hatékonyságát, valamint hogy biztosítsa a tisztességes versenyhez szükséges feltételeket. Ezért a Lisszaboni Stratégiában kitűzött növekedési és versenyképességi célok elérésében is nagy szerepet kap az adóharmonizáció.

2005-ben a Lisszaboni Stratégia felülvizsgálata során a Bizottság öt területen javasolt változtatásokat az adópolitika kapcsán:
• Társasági adózás – közös társasági adóalap bevezetése
• Adózási környezet befektető barátabbá tétele
• Határokon átnyúló tevékenységek adóztatása
• Járművek adóztatásának változtatása
• Adócsalás elleni küzdelem

Alapvetően kétféle adóról beszélhetünk, a közvetett és a közvetlen adókról. A közösségi szintű szabályozás elsősorban a közvetett adókra vonatkozik, a közvetlen adózás kapcsán pedig jogharmonizációt, vagyis a tagállami adórendszerek egymáshoz közelítését irányozza elő a közösség. A közösségi szintű adópolitika alakításáért az Adó és Vámpolitikai Főigazgatóság felel, melynek élén a 2004-2009-es ciklus során Kovács László áll. A Főigazgatóság munkája azonban nem halad zökkenőmentesen, mivel a tagállami adórendszerek egymáshoz közelítését célzó javaslatokat nem csak az Európai Parlamentnek, hanem minden egyes tagállamnak is jóvá kell hagynia, vagyis a tagállamok vétójoggal bírnak.
Elsőként a közvetett adók szabályozására került sor. Már a 60-as években kidolgozták a hozzáadottérték-adó (áfa, VAT) egységes rendszerét, igaz, az adó mértékének meghatározása továbbra is tagállami hatáskörben maradt. Áttörést az 1977-ben bevezetett, ún. 6. áfa-irányelv jelentett. Ennek keretei között bevezették az egységes szabályozást, és minimumkulcsokat határoztak meg. Újabb jelentős lépés volt a Tanács által 2009 márciusában elfogadott megállapodás, melynek értelmében a tagállamok, saját döntésük alapján, egyes helyben nyújtott szolgáltatásokra (pl.: ruha és cipő javítása, lakóépületek takarítása és ablaktisztítás, házi gondozás és betegápolás, fodrászat) állandó jelleggel kedvezményes áfa értéket alkalmazhatnak. Az intézkedés a gazdaságélénkítő csomag része, célja a munkahelyteremtés és a fogyasztás élénkítése. A jövedéki adót illetően hasonló intézkedésekre került sor. Közös szabályozás került bevezetésre az ásványolaj, a dohány és az alkoholtermékekre, melyeknek mértéke szintén az EU által előírt minimumhoz kell, hogy igazodjon. A jövedéki adózás kapcsán azonban a döntéshozók figyelembe vettek tagállami sajátosságokat is, így például Magyarországon a bérszeszfőzést. Más tagállamokban ugyanis másfajta alkoholfogyasztási szokások vannak életben, ezért azokban eltérő módon szabályozzák azt. Magyarországon ugyanakkor a pálinkafőzés/ főzetés nagy múltra tekint vissza, ezért a csatlakozási tárgyalások során sikerült elérni, hogy ezt ne adóztassák, csupán a mennyiségét korlátozták.

Az áfa kapcsán napjaink legaktuálisabb kérdése annak uniformizálása a tagállamok között, valamint az áfa csökkentés kérdése. Az áfa csökkentésének célja az lenne, hogy ez által ösztönözzék a fogyasztókat/ háztartásokat olyan javak fogyasztására, melyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez. Legutóbb például Nicolas Sarkozy és Gordon Brown miniszterelnökök javasolták, hogy az ún. „zöld termékekre” csökkentsék az áfát, hogy ezáltal olcsóbbak legyenek, és szélesebb körhöz juthassanak el ezek. Ezt azonban a Bizottság egy hamarosan megjelenő jelentésében elutasítja, helyette adó visszatérítéssel és más közvetlen kedvezményekkel ösztönözné a vásárlókat.
A közvetlen adók harmonizációja még sokkal kényesebb kérdés, mint a közvetett adóké. A közvetlen adók közösségi szintű szabályozása ugyanis nem szerepelt az eredeti célok között, mégis, hamar belátták, hogy a tőke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát nagymértékben akadályozzák az eltérő tagállami adórendszerek. Ennek kapcsán a fő cél az lett, hogy a külföldi illetőségű személyek adózásában érvényre juttassák a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, vagyis ne érjen senkit hátrány amiatt, mert például más tagállamban vállal munkát.
Egyelőre gyakorlatilag a kettős adóztatás, valamint az adóelkerülés kérdésének megoldásai jelentik a harmonizációs tevékenységet. A kettős adóztatás és az adóelkerülés kérdését ma is még a tagállamok közötti megállapodások szabályozzák. A közösségi intézkedések ezen a területen az ún. negatív harmonizációt jelentik, vagyis a szabályozás jogszabályok helyett tilalmakon keresztül valósul meg.
Kiemelt figyelmet kap a társasági adózás, a vállalatokat sújtó adók ugyanis könnyen a szabad mozgás akadályai lehetnek. A társasági adó az OECD országok között az összes adóbevétel 8 százalékát teszi ki. Az EU-n belül ez az arány kicsit alacsonyabb, Magyarországon 7 százalék. A társasági adók kapcsán a tagállamokat magatartási kódex szabályozza. Kovács László adóügyi biztos szerint a társasági adóalapok harmonizálása (CCCTB) azért szükséges, mert jelenleg 27 különböző módon számítják azokat, ami átláthatatlanná teszi az adóterhelést, valamint jelentős adminisztratív kiadásokkal is jár. A tagállamoknak egy része egyelőre azonban nem támogatja az egységes társasági adóalap bevezetését, így arról már a következő Bizottság fog dönteni.
2004-ben az adókból származó bevételek átlagosan a tagállamok GDP-jének 39,3 százalékát tették ki. Az adócsalások miatt kiesett összeg ehhez képest a GDP nagyjából 2-2,5 százalékát teszik ki, ez nagyjából 200-250 Mrd eurót jelent.
A külföldön szerzett kamatjövedelmek megadóztatásáról egy 2005 júliusában hatályba lépett irányelv rendelkezik. Ez alapvetően a banktitok felszámolását célozta meg. Az irányelv elsősorban a tagállamok közötti információ cserét szabályozza. Ennek értelmében a kamatot fizető bank automatikusan tájékoztatni köteles a magánszemély állampolgársága szerinti adóhatóságokat. Ez azért szükséges, mert az irányelv értelmében ott kerül levonásra ez az adó, ahol az illető hivatalosan bejelentett adóalany. Ausztria, Belgium és Luxemburg átmeneti mentességet kapott az irányelv alkalmazása alól. Az átmeneti idő lejárata azonban nincs meghatározva. Ebben az átmeneti időszakban, hogy a három ország ne kerüljön versenyelőnybe, ún. forrásadót vezettek be. A forrásadó mértéke az első három évben 15 százalékos volt, a következő három év során (tehát jelenleg is) 20, ezt követően már 35 százalékos lesz. A forrásadó lényege, hogy az adó 25 százaléka az azt kivető országnál marad, míg 75 százaléka a betétes lakóhelyének számító országhoz kerül. Csakhogy az adóalany személye így továbbra is titokban marad.
A gazdasági és pénzügyi válság eszkalálódása nyomán azonban egyre nőtt a nyomás Luxemburgra, Ausztriára és Belgiumra, hogy enyhítsenek a banktitkon. A G20-ak áprilisi találkozója előtt megfenyegették őket, hogy ha nem változtatnak, felkerülnek az OECD adóparadicsomokról készülő fekete listájára. Ennek hatására mindhárom ország engedményeket jelentett be. Ezek az engedmények azonban csak akkor érvényesek, ha az adatokat kérő állam megfelelő bizonyítékokkal tudja gyanúját alátámasztani. Ausztria és Luxemburg hajlandó adatokat szolgálni a külföldi országoknak, most már nem csak adócsalás, hanem adóeltitkolás esetében is, Belgium pedig úgy döntött, 2010 elejétől csatlakozik az információcserét előíró uniós megállapodáshoz.
Magyarország az adóharmonizáció kapcsán jól teljesít, kardinális kérdésekben nincs eltérés a magyar adórendszer és az EU célkitűzései között. Ahol voltak is eltérések, ott Magyarország átmeneti mentességeket kapott, például a háztartási energiaszolgáltatásra vagy az étkeztetési szolgáltatásokra, melyek 2007. december 31-vel lejártak.

Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Brüsszeli EU Képviselete


Hozzászólások

Új hozzászólás

Regisztrált, bejelentkezett felhasználóink részére!

Bejelentkezés

Regisztráció
médiaajánlat | e-mail a szerkesztőnek | impresszum | adatvédelem | lap teteje