vissza a főoldalra

nyomtatás

cikk küldése

hozzászólás

A Szerződés új intézményi szabályokkal igyekszik demokratikusabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá tenni az immáron 27 tagúvá bővült Európai Unió működését. A Tanács állandó elnöki tisztségének bevezetésével arcot ad az Európai Uniónak, a Parlament hatáskörének növelésének felerősíti az állampolgárok hangját a döntéshozatalban, a Bizottság biztosai számának korlátozásával egyszerűsíti a jogalkotást. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés a 2004-ben kezdeményezett Alkotmányszerződéshez képest kompromisszumokon alapul és néhány fontos változás csak 2014-től, és nem pedig a Szerződés életbelépésének napjától érvényes.

A Lisszaboni Szerződés legfontosabb változásai:
• Bizottság taglétszámának kétharmadára való csökkenése 2014-től
• EP tagjainak 750+1 főre emelkedése a következő parlamenti ciklustól
• Kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztjának és az őt segítő európai külügyi szolgálat létrehozása
• Európai Tanács önálló intézménnyé emelése, Európai Tanács állandó elnöki posztjának létrehozása
• Soros elnökség néhány feladatának átadása az új tisztségek számára, soros elnökség 18 hónapos periódusban
• Minősített többség, mint főszabály és a „kettős többség” bevezetése a Tanács döntéshozatalában
• Európai Parlament társdöntéshozó a Tanács mellett, az együttdöntési eljárás, mint főszabály
• A nemzeti parlamentek jogalkotásba való beleszólásának lehetősége
• Polgári kezdeményezés lehetősége jogszabály előterjesztésére
• Hárompilléres rendszer felszámolása
• Az Európai Unió, mint egységes jogi személyiség
• Alapjogi Charta betartásának jogi kikényszeríthetősége
• Az Európai Unióból való kilépés lehetőségeinek meghatározása

Mi változik a Lisszaboni Szerződés életbelépésének köszönhetően?
Intézményi változások
Az Európai Bizottság központi kezdeményező szerepe megmarad, ugyanakkor az egyre bővülő Unió szakpolitikáinak hatékony kidolgozása érdekében a Bizottság taglétszámának csökkenésére van szükség. 2014-től az „egy ország egy biztos elve” érvényét veszíti tehát, és a Szerződés értelmében kétharmadára csökken a Bizottság biztosainak száma, akik a rotáció elve szerint kerülnek kinevezésre. Ezzel szemben az Európai Parlament képviselőinek 750+1 főre való emelkedése lesz az új szabály a következő parlamenti ciklustól. A reformszerződés egyik nagyon fontos rendelkezése az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tisztségének létrehozása, aki egy személyben átvette a külkapcsolatokért felelős biztos, és a Tanács főtitkáraként dolgozó kül- és biztonságpolitkai főképviselő posztját. A főképviselő így a Bizottság egyik alelnöke is. Az egyesített poszt, melyet jelenleg Catherin Ashton tölt be, koherensebb és hangsúlyosabb fellépést biztosít az Európai Unió számára a nemzetközi színtéren. A főképviselő munkáját a reformszerződés által létrehozott európai külügyi szolgálat segíti.
A Szerződés által létrehozott másik fontos új poszt a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács állandó elnöke, akit két és fél évre választanak. Az Európai Tanácsot tehát a Szerződés önálló intézményi szintre emeli, feladata, hogy megadja az Uniónak a fejlődéshez szükséges ösztönzést, meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az új tisztséget jelenleg betöltő Herman van Rompuy hangot és arcot ad tehát az Európai Uniónak, koordinálja az Európai Tanács munkáját és képviseli az Uniót a nemzetközi színtéren (nem érintve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő hatásköreit). Az állandó elnökség stabilitást jelent az Európai Unió számára. A Szerződés tehát elhatárolja az Európai Tanács elnökének feladatait a Miniszterek Tanácsának soros elnökségétől, és az Európai Tanács állandó elnöke, illetve a kül- és biztonságpolitikai képviselő átvesz néhány feladatot a soros elnökséget betöltő tagállamtól. Így a soros elnöki posztot betöltő ország többet nem elnököli az Európai Tanácsot (hiszen az az állandó elnök feladata) és a Külügyek Tanácsát sem (ahol már a külügyi főképviselő elnököl). A soros elnökség már 2007. január 1-től egy új, rotációs rend szerint működik, mely szerint a Tanács elnökségi feladatait a tagállamok előre meghatározott hármas csoportokban, 18 hónapon keresztül látják el. A hármas csoportokon belül a tagállamok hathónapos időszakonként váltják egymást, mely időszak alatt a csoport másik két tagja közös program alapján segíti az elnökséget összes feladatában. A soros elnökség posztját 2011 januárjától betöltő Magyarország tehát nem marad magára, hiszen munkáját Spanyolország és Belgium folyamatosan segíteni fogja.

Változások a döntéshozatalban és jogalkotásban
A reformszerződés egyik legfontosabb módosítása, hogy a Tanács főszabályként minősített többséggel határoz (a minősített többség a politikai területek mintegy 80%-ban kerül alkalmazásra), és az egyhangúságra épülő döntéshozatalt kivételes esetnek tekinti. A döntéshozatal ezáltal gyorsabbá és eredményesebbé válik, hiszen nem szükséges minden tagállam belegyezése kulcsfontosságú kérdésekben. Ugyanakkor a minősített többség kiszámításának új elvét, a „kettős többséget”, csak 2014. november 1-től vezetik be. A jelenleg hatályos nizzai rendszer értelmében a tagállamok földrajzi szavazati súlyok alapján vesznek részt a minősített többségi szavazásban, míg a Lisszaboni Szerződés ezt teljesen eltörli és a döntéshozatalban a tagállamok és a népesség többsége lesz az irányadó. Eszerint a döntéseknél a Tanácsban a tagállamokat képviselő miniszterek közül legalább 55%-nak (27 tagú Unió esetében 15 tagállamnak) kell támogatnia a javaslatot, és a támogató tagállamoknak együttesen az Unió népességének legalább 65%-át kell képviselniük. Az átlátható és demokratikus döntéshozatal további elősegítésére a reformszerződés nyilvánossá teszi a Tanács üléseinek azon részét, amelyeken a jogalkotási tervezetről tárgyalnak vagy szavaznak. A tanácsi szavazás minősített többsége mellett a Lisszaboni Szerződés kiterjeszti a Tanács és az Európai Parlament közös jogalkotását, vagyis az együttdöntési eljárást teszi általánossá – az együttdöntés alá tartozó területek száma szinte megduplázódik, az összes szakpolitika mintegy háromnegyedén már csak ezzel az eljárással lehet döntést hozni -, míg a többi eljárást kivételnek tekinti. A Parlament társdöntéshozó szerepe tehát rendkívül megerősödik (erősítve ezzel az állampolgárok képviseletét és a döntések demokratikus legitimációját), és valóban a közösségi döntéshozatal megkerülhetetlen szereplőjévé válik egyenrangú partnerként a tagállamokat képviselő Tanács mellett. A Parlament szerepének megerősödését az is mutatja, hogy a Szerződés értelmében a Parlament nem csupán „jóváhagyja”, hanem választja a Bizottság elnökét. Az Európai Parlament mellett a nemzeti parlamentek EU jogalkotásban való beleszólásának lehetősége is biztosítja az állampolgárok érdekeinek növekvő képviseletét és a demokratikus döntéshozatal elősegítését. A nemzeti parlamentek módosítást kezdeményezhetnek valamely uniós jogszabály tervezetében és a szubszidiaritás elvének betartását is ellenőrizhetik. A demokratikus döntéshozatal elősegítésének fontosságát az is mutatja, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetőséget nyújt az uniós jogalkotás polgári kezdeményezésére is. Ez azt jelenti, hogy több tagállam 1 millió állampolgára petíció formájában kérheti a Bizottságot új szakpolitikai javaslat előterjesztésére.

Az EU jogrendjét érintő változások
A reformszerződés egyik legnagyobb jelentőségű rendelkezése, hogy az Európai Uniót egységes jogi személyiséggel ruházza fel mindhárom pillérben. A Szerződés tehát egyetlen egy entitásban egyesíti a három pillért (felszámolja a pilléres struktúrát), és ezekre egy egységben terjeszti ki az Európai Unió kifejezést. Az egységes jogi személyiség biztosítása jegyében az EK-Szerződést a reformszerződés átnevezi az Európai Unió működéséről szóló szerződéssé és ebben a szerződésben a Közösség elnevezés mindenhol Unióra változik. Míg a Szerződés életbelépéséig kizárólag az Európai Közösség (első pillér) rendelkezett jogi személyiséggel és köthetett nemzetközi szerződéseket, most már az Európai Unió veheti igénybe a nemzetközi fellépés valamennyi eszközét (pl.: nemzetközi szerződések megkötése, tagság nemzetközi szervezetekben stb). Az alapjogokat védelmező Alapjogi Chartát a Szerződés szövege nem tartalmazza ugyan Nagy-Britannia ellenállása miatt, de hivatkozik annak elfogadására és garantálja a Chartába rögzített szabadságokat és elveket, vagyis betartása jogilag kikényszeríthető. Kivételt képez ez alól Nagy-Britannia és Lengyelország, akik éltek az „opt-out” lehetőségével. Az Unióhoz ezen túl csak azok az országok csatlakozhatnak, akik elfogadják és tiszteletben tartják a Chartában megfogalmazott értékeket. Az integráció történetében első alkalommal került meghatározásra az Unióból való kilépés lehetőségének módja is.

Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Brüsszeli EU Képviselete

vissza a főoldalra

• A Lisszaboni Szerződés
• Még mindig a Lisszaboni Szerződés...
• A várva várt időpont: december 1.

Hozzászólások