vissza a főoldalra

nyomtatás

cikk küldése

hozzászólás

A felmérés többek között vizsgálta az európai kamarai rendszerek struktúráját (regionális és területi kamarák száma), a kamarák tevékenységeit, finanszírozásuk forrásait, tagsági formájukat (kötelező/önkéntes), tagvállalataiknak számát és méretüket.
Az alábbiakban az Európai Unió 27 tagállamának kamaráira vonatkozó eredményeit összegezzük.
Az Európai Unió 27 tagállamában közel 1250 regionális és területi kereskedelmi és iparkamara működik. Elsődleges céljuk a kis- és középvállalkozások gazdasági érdekeinek védelme. A kamarák tevékenységét és működését alapvetően meghatározza, hogy az adott kamara közjogi vagy magánjogi szervezet-e. A magánjog szabályai szerint működő kamarák önkéntes tagsággal rendelkeznek, és függetlenek minden kormányzati döntéstől, illetve államigazgatási szervezettől. Tevékenységük elsősorban saját tagságuk érdekképviseletére terjed ki. Az önkéntes tagságú rendszer hátránya, hogy viszonylag kis taglétszámmal és gazdasági súllyal rendelkező kamarai struktúra alakul ki. A közjogi kamarák működését kamarai törvény szabályozza és alapvetően kötelező tagsággal rendelkeznek. A közjogi kamarák célja, hogy előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, valamint közjogi feladatokat lássanak el. A kötelező tagságnak köszönhetően ez a fajta kamarai rendszer komoly befolyást tud gyakorolni a gazdaságpolitikára. Harmadik típusba sorolhatóak azok a kamarák, amelyek a fenti két típust ötvözve közjogi szervezetek ugyan, de a vállalkozások tagsága önkéntes marad. Ide tartozik az Európai Unióban
Lengyelország, Csehország, Magyarország és Románia. Az Európai Unió 27 országában a kamarák 70%-ban önkéntes tagságúak, ide értve a magánjogi szervezeteket és a közjogi, de ugyanakkor nem kötelező tagsággal rendelkező szervezeteket is.
A kamarák finanszírozásának legfőbb forrása a tagvállalatok hozzájárulása, amely az EU-ban az összes forrás 43%-át teszi ki. A második helyen a tagvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokból befolyó összegek állnak 33%-al. A kötelező tagsággal rendelkező közjogi kamarák esetében értelemszerűen jellemző, hogy a szervezetet legnagyobb részben a tagvállalatok által fizetett tagsági díjból finanszírozzák. Ausztriában, Németországban, Görögországban például 100%-os finanszírozást nyújtanak. Olaszországban, Hollandiában és Luxemburgban a szolgáltatások nyújtása is fontos forrásként szolgál ugyan, de a tagsági finanszírozás még ezekben az országokban is jelentős, átlagosan 70%-os. A magánjogi kamarák már alacsonyabb tagsági finanszírozással rendelkeznek (pl.: Dánia 20%, Szlovákia 40%, UK 60%), bevételük főként a szolgáltatásaikból folyik be. A közjogi, de ugyanakkor önkéntes tagsággal rendelkező kamaráknál a tagvállalkozási hozzájárulás rendkívül csekély. Romániában és Lengyelországban a bevétel 1%-a, Cseh Köztársaságban 5%, Magyarországon pedig 13,5%.
Az Eurochambres 45 nemzeti tagkamarája összesen 20.540.498 vállalkozást képvisel, melynek 92,57%-a az Európai Unió tagállamaiban működik. A kötelező tagsággal rendelkező tagállamok magasabb számú vállalati tagsággal rendelkeznek.
Az Európai Unióban a kamarák tagvállalatainak többsége, 99%-a kis- és középvállalkozás, amelyből 97% kisvállalkozás és 2% középvállalkozás, a fennmaradó 1% csupán nagyvállalkozás. Az Egyesült Királyságban a legkiemelkedőbb a nagyvállalatok kamarai tagsági aránya, a vállalkozások 40%-a.
Az európai vállalkozások többékevésbé egyenlő arányban vannak jelen az ipari (20%), szolgáltatási (21%) és kereskedelmi (20%) szektorban. A többi vállalkozás a mezőgazdaság (9%), kézművesipar (8%) és egyéb szektorokban (23%) aktív.

Forrás: MKIK Brüsszeli EU Képviselete

vissza a főoldalra

Hozzászólások