Legyen a kezdőlapom! 2020.10.28. térítésmentes üzleti információs szolgáltatásunk
belépés
regisztráció
címlapa Feliciter kiadványaink külpiacok belföld sorokban ajánló háttér arhívum kereső puntea online
Közösségi társasági formák az Európai Unióban
2010.06.17.
Az Európai Unió belső piaca szükségessé tette, hogy a tagállamok összehangolják saját belső joguk gazdasági szférát érintő szabályait, hiszen mit sem ér a négy szabadságra vonatkozó alapelv, ha a gyakorlatban a vállalkozók tagállamonként gyökeresen eltérő jogi, pénzügyi, adózási feltételekkel találják szembe magukat.

Az Európai Unióban még nincs egységes társasági jogi szabályozás, de létezik már néhány közösségi jog alá eső társasági forma, nevezetesen az Európai Részvénytársaság (SE/Societas Europaea), az Európai Szövetkezet (SCE/Societas Cooperativa Europaea) és az Európai Gazdasági Érdekcsoport vagy Egyesülés (European Economic Interest Grouping/EEIG). Míg az uniós részvénytársaság (SE) jellemzően a különböző tagországok részvénytársaságainak tőkeegyesítését segíti főként nagyvállatok létrehozásának céljából, addig a másik két társasági forma (SCE, EEIG) a tagok közötti kevésbé szoros együttműködésre ad lehetőséget és elsődlegesen nem profittermelő tevékenységeket támogat. Kifejezetten kis- és középvállalkozások számára tehát jelenleg még nem áll rendelkezésre egy olyan egységes közösségi társasági forma, mely egyszerűbbé tenné a határokon átnyúló kereskedelmet és a nemzetközi piacra való betörés lehetőségét. Ezért az Európai Bizottság 2008 júniusában kezdeményezte az Európai Magán Vállalkozás vagy Európai Zártkörű Társaság (SPE/Societas Privata Europaea) néven ismert rendelet tervezetet, de a kezdeményezés a 2009. decemberi tanácsi ülésen megakadt és még mindig a tagállamok megegyezésére vár.

Az Európai Gazdasági Érdekcsoport/Egyesülés (a magyar jogi terminológia használatában „egyesülés”) 1989. július 1-jén lépett hatályba a Tanács 2137/85/EGK rendelete, amely francia mintára létrehozta az európai gazdasági érdekcsoportot, mint első egységes közösségi társasági formát. Az Európai Gazdasági Egyesülések tagjai erőforrásuk, tevékenységeik és szaktudásuk egyesítéséhez járulnak hozzá. Az EEIG elsődleges célja tehát, hogy fejlessze a tagok tevékenységét és növelje eredményességüket a vállalkozások hatékony, tagállamokon átnyúló kooperációján keresztül. Az EEIG ugyanakkor nem törekedhet elsődlegesen haszonszerzésre, ezért versenyképessége a globalizált világpiacon kevésbé kedvező és a kkv-k határon átnyúló gazdasági térnyerését sem segítheti elő. Az EEIG alapításához legalább két tag szükséges (minden tagnak az EU-n belül kell székhellyel rendelkeznie, illetve működnie), tagjai természetes vagy jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok is lehetnek. Az európai gazdasági egyesülés alapítása nincsen minimális alaptőkéhez kötve.

Európai Részvénytársaság (SE)
A Societas Europaea, azaz az Európai Részvénytársaság kidolgozásán közel 30 évig fáradoztak a tagállamok képviselői, melynek eredményeként megszületett a Tanács 2157/2001/EK Európai Részvénytársaság Statútumáról („SE”) szóló rendelete (2004- ben lépett hatályba). Az SE azon profitorientált vállalkozások számára bír jelentőséggel, amelyek több tagállam területén működnek, és ennek során több különböző társasági formát vesznek igénybe, alkalmazkodva az egyes nemzeti szabályozásokhoz. Az SE rugalmasan alakítható társasági formát tesz lehetővé, így könnyebbé válhat a működés a gazdasági élet területén, jogi és adminisztratív költségcsökkenést jelent, továbbá az egységes szabályozás stabil jogi környezetet biztosít. Így például a cég teljes, egyik tagállamból a másikba történő áthelyezése esetén nem kell megszüntetni egyik, és megalapítani a másik tagállamban, hanem biztosítható a társaság folytonos működése. Ezt a társaságot csak részvénytársasági formában lehet alapítani. A nemzeti jogtól eltérően viszont természetes személy nem alapíthat SE-t, csak jogi személyek meghatározott köre, így többek között rt-k, már meglévő SE-k vagy kft-k. A társaság kizárólag már létező, két különböző tagállamban alapított és bejegyzett társaság fúziójával, holdinggá alakulásával, közös leányvállalat alapításával illetve átalakulásával hozható létre. Az európai társaság alaptőkéje 120 ezer euró, mely egy kisvállalkozás számára alapvető akadályt jelent. Az Európai Részvénytárságok tehát főként a tőke Európa szintű tőkekoncentrációját és európai szintű nagyvállalatok létrehozását teszi lehetővé. Míg egyes tagállamokban az SE igen népszerű, másokban alig ismerik. 2004 óta az Európai Unióban összesen csupán 600 SE jött létre. A legaktívabbak Csehországban és Németországban (pl.: Allianz SE), míg Magyarországon mindössze 4 Societas Europaea került megalapításra (pl.: Graphisoft SE). Az SE 5 éves működése után az Európai Bizottságnak fel kell mérnie az SE gyakorlatban való működésének hatékonyságát és azokat az akadályokat, amik meggátolják az európai részvénytársaságok alakítását.

Az Európai Szövetkezet (Societas Cooperativa Europaea) a harmadik olyan közösségi társasági forma, amely közvetlenül az Európai Közösség jogának hatálya alatt áll. A Tanács az 1435/2003/EK rendeletet 2003. július 22-én fogadta el és 2006 augusztusában lépett hatályba. Ez a társulási forma lehetővé teszi, hogy tagjai - természetes vagy jogi személyek - meghatározott tevékenységeket közösen, ám függetlenségük megtartása mellett hajtsanak végre. Az egyezmények jellemzően valamilyen áru szállítására vagy szolgáltatások elvégzésére szólnak. Európai Szövetkezetet legalább öt természetes személy alapíthat, ha közülük legalább kettő más-más tagállam lakosa, de az létrejöhet fúzió, vagy létező szövetkezet átalakításával is. Európai szövetkezet legalább 30 000 eurós alaptőkével hozható létre.

Az Európai Unióban működő vállalkozások 99,8%-át és a munkahelyek kétharmadát a kis- és középvállalkozások adják, és mégis, a fenti társasági formák egyike sem nyújt lehetőséget a kkv-k határon átnyúló gazdasági tevékenységének folytatására.

Az Európai Bizottság 2008. június 25-én kezdeményezte az Európai Zártkörű Társaság vagy Európai Magán Vállalkozás (SPE/Societas Privata Europaea) rendelet tervezetét. Ez a társasági forma európai jogalanyiságot és európai arculatot adna a kkv-k számára, megkönnyítve ezzel működésüket az európai piacokon. A statútum olyan egységes társasági jogi szabályok gyűjteményét tartalmazza, amelyek minden tagállamban bármely Európai Magán Vállalkozásra egyformán érvényesek. Így a vállalkozók könnyebben alapíthatnának kisvállalkozást az Európai Unió bármely tagállamában. Időt takarítanának meg és csökkennének a költségeik is, különösen az egyes tagállamokban a különböző formájú vállalkozások alapításával kapcsolatban felmerülő jogi költségek. Az Európai Magán Vállalkozói statútum számos területen jelent előnyt a tagállamokban létező cégformákhoz viszonyítva. Az Európai Bizottság eredetileg egy rendkívül rugalmas jogszabályt képzelt el, amitől a tagállamok elképzelései egyre jobban távolodnak. A rendelet hatálybalépését 2010 júliusára tervezték, de a jogszabály megakadt a 2009. december 4-ei tanácsi ülésen. A fő nézeteltérések az SPE székhelye és a munkavállalói részvétel körül vannak. A Bizottság eredeti javaslata szerint nem lenne kötelező, hogy a vállalkozás bejegyzett székhelye ugyanabban a tagállamban legyen, ahol a vállalkozás központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye található. Számos tagállam, mint például Ausztria, ellenzi, hogy a székhely és a működési hely két különböző tagállamban legyen. A 2009 júliusában kezdődő svéd elnökség azt a kompromisszumos megoldást javasolta, hogy legyen egy kétéves átmeneti időszak, mialatt a vállalkozásnak ideje van a bejegyzési hely és a működési hely egy tagállamba való összevonására. Spanyolország és Hollandia ugyanakkor nem tartja elegendőnek a javasolt kétéves időtartamot (Spanyolország 5 évet javasol).

A munkavállalói részvétellel kapcsolatban az Európai Bizottság azt javasolta, hogy annak a tagországnak a munkavállalói részvétellel kapcsolatos szabályai legyenek mérvadók, amelyben a létesítő okirat szerinti székhely található. A problémát az okozza, hogy míg például Svédországban és Dániában léteznek erre vonatkozó nemzeti szabályok, más tagállamokban nem. A svéd elnökség 500 munkavállalót javasolt küszöbértéknek, amely küszöbérték után kötelező lenne biztosítani a munkavállalói részvételt. Magyarország, Hollandia, Ausztria és Finnország túl magasnak tartja ezt a küszöbértéket, míg Belgium nem szeretné, hogy ez a szám 500 alá csökkenjen. Észtország, Olaszország és Lengyelország nem kívánja alkalmazni a rendelet e cikkelyét.

Forrás: MKIK Brüsszeli EU Képviselete


Hozzászólások

Új hozzászólás

Regisztrált, bejelentkezett felhasználóink részére!

Bejelentkezés

Regisztráció
médiaajánlat | e-mail a szerkesztőnek | impresszum | adatvédelem | lap teteje