vissza a főoldalra

nyomtatás

cikk küldése

hozzászólás

- Az exportáló, a külpiacokra törekvő cégek, vállalkozások egy része kifejezetten aggodalommal tekintett az ITD Hungary körüli bonyodalmakra, hiszen a szervezet – ha nem is hibátlanul működve – jelentős szerepet játszott a kereskedelem-fejlesztésben. A tanácsadások, konferenciák, a kereskedelem-fejlesztési pályázatok segítették egyebek között a kiállításokon való jelenlétet, a hazai és külföldi cégek egymásra találását. Egy ideje – botrányszagú momentumokkal tarkított időszak után - amolyan ex-lex állapot van, pályázatok nélkül. Az ITDH felbomlóban-megszűnőben, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal még csak alakulóban. Mire számíthatunk?  

- A munkatársi gárda alakul, hamarosan már a mindennapi munka során lehet velük találkozni. A külgazdasági államtitkárság mögött álló hivatal jóval hatékonyabban tudja segíteni a munkánkat.
- A külgazdasági stratégia egyik fontos pontja az eszközrendszer korszerűsítése. Ide értjük a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (NKH) megalakítását, a külgazdasági attaséi hálózat frissítését, bővítését, információs hálózatok felhasználását. A stratégia lényeges – de lényegében természetes - gondolata az is, hogy az üzletet a vállalatok, vállalkozók kötik, nem a kormány. Mi az egymásra találásban segíthetünk. E segítség fontos eleme a szervezeti háttér, ezért döntött a kormány a Nemzeti Külgazdasági Hivatal létrehozása mellett, mert így gyorsabb lehet a döntés, az átfutási idő, hatékonyabb az erőforrások felhasználása, együttműködése. A hivatal felállt, Dobos Erzsébet elnök és Kerekes György elnökhelyettes most építik fel csapatukat.

Az ITDH fontos szerepet töltött be a kereskedelemfejlesztésben és befektetés-ösztönzésben, - ez utóbbi is fontos eleme a külgazdasági stratégiának! – valóban érdemi munkát folytatott. Ezt a szerepet – immár a Nemzetgazdasági Minisztérium intézményeként - a Nemzeti Külgazdasági Hivatal fogja betölteni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy most, a világszerte nehézségeket okozó gazdasági válság időszakában az anyagi háttér nem oly bőséges, mit szeretnénk, de a racionalizálás és feladat-összpontosítás révén hatékony lehet a hivatal.

- A hírek szerint a kormány a régi „impexekhez”, külkereskedelmi vállalatokhoz hasonló, kereskedőházakat akar létrehozni, amelyek összegyűjtenék a magyar kis- és középvállalatok termékkínálatát, és elősegítenék azok piacra juttatását. Van logikája, de nyilván ellenállás is lehet a „közös lóval” szemben… 
- A kis- és középvállalkozások exportjának támogatásáról már húsz éve beszélünk, de nem jutottunk túl sokra. Pedig csak azt kell elérnünk, hogy a rendelkezésre álló eszközök valóban eljussanak oda, ahova szántuk.
Az exportösztönzés eszközrendszere széles körű, a finanszírozás, a kezességvállalás, a garancianyújtás mellett az információs szolgáltatások vagy szakirányú képzések is ide tartoznak. A kis- és középvállalkozások számára fontosnak tekintjük a kereskedőházak koncepcióját. Ezek olyan vállalkozások, amelyek összegyűjtik az árualapot a kicsi, maguktól a külpiacokon megjelenni képtelen cégektől, felkutatják számukra a lehetséges piacokat, vevőket és ki is szállítják hozzájuk az adott termékeket.
A megvalósíthatósági tanulmány elkészült, meghatározva, milyen irányba menjen a munka, napokon belül az asztalomon lesz. Állami részvétellel szerveződik majd e kereskedőház, mert így tudjuk érdemben befolyásolni a munkát. Egyszerre nem akarjuk az egész világot behálózni, nem is lehet. Úgy gondolom, a Kárpát-medence térségével kezdve indulhat a tevékenység, azután majd – a tapasztalatokat összegezve – lehet a folytatásról, bővítésről, hogyan továbbról dönteni.
A korszerű kereskedelem-fejlesztési technikákra kívánunk támaszkodni, gondolok itt például az e-kereskedelemre. Nem egy aktatáskányi termékmintával kell beutazni a világot, hogy üzletet kössünk, hanem a kínálat – akár virtuális – bemutatásával indíthatók el a konkrét tárgyalások.
Versenyképtelen termékeket nem lehet eladni, de csupán ötleteket sem. Az utóbbira ott vannak az innovációs és kutatás-fejlesztési pályázatok, lehetőségek, s ha életképes, megvalósítható az ötlet, akkor lehet gyártót, piacot találni rá. De ez fejlesztési feladat. Mi azokkal foglalkozunk, akik bizonyították már, hogy tudnak és van mit exportálniuk, illetve azokkal, akik most állnak készen az exportra versenyképes termékeikkel, szolgáltatásaikkal.

- Patriotizmus vagy protekcionizmus mást jelentenek, de olykor összemosódnak e fogalmak. Ön szerint milyen a patrióta gazdaságpolitika?
- Régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel. Kényes kérdés, és igaza van, bizonyos szempontból patriotizmus és protekcionizmus közé sokan egyenlőségjelet tesznek, pedig nem ugyanaz.
Ma Magyarországon a termelő bázis jelentős része külföldi tulajdonban van, multicégek és mások kezén. A legutóbbi évek világosan mutatják, hogy bár az Európai Unió törekszik a közös megoldásokra, erőteljessé váltak olyan nemzeti törekvések, melyek óvnák a hazai munkahelyeket, haza telepíttetnék, illetve viszik a termelést, ami korábban külföldön folyt. Sőt, egyes országokban támogatást is adtak a hazai munkahelyek megtartására, vagy a visszatéréshez.
A korszerű patriotizmus nézetem szerint azt kell jelentse, hogy a hazai cégek megkapják ugyanazokat a lehetőségeket, mint a külföldiek. Nem mindig volt így. Ez nem bezárkózás, hiszen nem is lehet megtenni, de az ország jövője szempontjából fontos döntéseket úgy kell nézni, hogy mit jelent ez a hazai gazdaság számára. Arra kell törekedni, hogy ne járjunk úgy, mint most például, a cukormizéria idején. A hazai ipar megszűnt, a 16 magyarországi gyárból egy maradt, s a töredékét tudja csak kielégíteni a hazai keresletnek, így importra szorulunk. A kellően át nem gondolt a privatizáció során nem gyárat vettek a külföldi cégek, hanem piacot. Olyannyira, hogy egyes helyeken a gyárakat is lerombolták, nehogy újra lehessen majd indítani ott a termelést.

Egy olyan patrióta gazdaságpolitikát tartok fontosnak, amely abból indul ki, hogy a magyar gazdálkodók előtérbe helyezését segítse minden megengedhető eszközzel. Három pillérre építeném mindezt. Az első lehetne akár a monopolhelyzetek felülvizsgálata, a második a beruházás-ösztönzés. A jövőnk a beruházási dinamizmuson múlik. Ez borzasztóan visszaesett az elmúlt években, mert amikor voltak beruházások, azok sem a gazdaságban valósultak meg, hanem az infrastruktúrát fejlesztették. Más tagországokban, az uniós belépés után ugrásszerűen nőtt a beruházási ráta. Nálunk a gazdaságban egyenesen csökkent. A harmadik pillér a kis- és középvállalkozások gazdasági helyzetének erősítése, hiszen a zömmel magyar kézben lévő kisebb cégek a fő foglalkoztatók, az ő versenyképességük növelése elsőrangú kérdés. Ez itthon és külföldön egyaránt fontos.
Nem azt mondjuk, hogy külföldiekkel nem tárgyalunk, csak a hazaié a pálya, de a helyi is meg kell, hogy kapja azokat az előnyöket, mint a messzebbről jövő. Szükségünk van a külföldi működő tőkére. Ugyanakkor egyértelmű, hogy feltételeket fogunk állítani a külföldi befektetők számára, különösen azoknak, akik kedvezményeket, támogatásokat várnak a befektetéseik fejében. Foglalkoztatás növelése, a magyar beszállítói hányad növelése – alapvető elvárások. Egyedi kormányzati támogatások persze ezután is lesznek, mert ezek nagyban hozzájárulnak országunk versenyképességéhez.
Magyarország versenyképessége nem romlott az elmúlt években. A felmérésekből csupán az derül ki, hogy azok a vetélytársaink, akik most elénk kerültek, gyorsabban növelték versenyképességeiket, mint mi.

vissza a főoldalra

• Magyarország és az EU-elnökség
• A magyar külgazdaság stratégiái 1.

Hozzászólások