vissza a főoldalra

nyomtatás

cikk küldése

hozzászólás

Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a magyar gazdaság kis méretéből és természeti adottságaiból adódóan eleve rá van utalva a nemzetközi kereskedelemre, hanem elsősorban annak, hogy a magyar gazdaságpolitika - felismerve, hogy a tartós, egyensúlyőrző növekedés előfeltétele a kivitel - a külpiacok felé történő gyors nyitással rendkívül vonzóvá tette hazánkat a döntően exportorientált és a gazdasági modernizációhoz alapvetően hozzájáruló külföldi működőtőke-befektetések számára.
Az 1990-es években gyökeres változáson ment át a magyar külkereskedelem. A gazdasági átalakulást követő gyors liberalizációnak és a külföldi működőtőke-befektetések nyomán létrejött új exportkapacitásoknak köszönhetően a külkereskedelmi forgalom volumene egy évtized alatt megháromszorozódott, és a GDP-hez viszonyított aránya mára meghaladta a 161 százalékot, ami nemzetközi összehasonlításban is rendkívüli magas külgazdasági nyitottságot jelez. A külkereskedelmi forgalom bővülésével párhuzamosan mélyreható változások következtek be a külkereskedelem szerkezetében is: az 1990 előtti időszakra jellemző kelet-európai irányultság után a hazai külkereskedelmet már az évtized elejétől egyértelmű nyugat-európai orientáció jellemezte, és ezzel párhuzamosan a tradicionális hazai exportcikkek szerepét is fokozatosan átvették a modernizálódó szerkezetű gazdaság által előállított, nyugat-európai piacokon is versenyképes termékek.
A külkereskedelmi termékforgalom 1990 óta folyamatosan bővül, és ennek köszönhetően a kivitel értéke 2008-ben már mintegy 72,8 milliárd euró, a behozatalé pedig 73 milliárd euró volt. A legtöbb kelet-közép-európai országhoz hasonlóan a magyar külkereskedelmet is folyamatos behozatali többlet jellemzi, amely a felzárkózási folyamat természetes velejárója, azaz „modernizációs deficitje”, és az utóbbi évekre jellemző, ráadásul csökkenő mértékű éves deficit hosszabb távon is fenntartható.
A magyar külkereskedelmi termékforgalom országrelációs szerkezetét az Európai Uniós orientáció határozza meg: az EU-ba irányul a magyar áruexport mintegy 78 százaléka; ezen belül 57 százalékpontnyi a régi tagállamokba. Legnagyobb külkereskedelmi partnereink - Németország (26,6 százalék), Olaszország (5,3 százalék), Ausztria (4,9 százalék), Franciaország (4,7 százalék) és Nagy-Britannia (4,5 százalék) - az EU régi tagállamai közé tartoznak; de az új tagállamok közül többe irányul ezekhez fogható kivitel: Romániába (5,3 százalék), Szlovákiába (4,8 százalék), Lengyelországba (4,0 százalék) és Csehországba (4,0 százalék). Az EU-n kívüli európai országok részesedése az exportból 12,6 százalék - közülük Oroszországot (3,6 százalék) érdemes kiemelni -, míg az Európán kívüli országok aránya együttesen is alig haladja meg a 9 százalékot.
A behozatal tekintetében valamivel kevésbé markáns az EU-dominancia: a magyar áruimport „csak” mintegy 68 százaléka érkezik az EU-ból. Az EU-n belül az import szempontjából is elsősorban a régi tagországokat - Németországot (25,4 százalék), Ausztriát (6,1 százalék), Hollandiát (4,5 százalék), Franciaországot (4,4 százalék) és Olaszországot (4,2 százalék) - lehet kiemelni, míg az új tagországok közül Lengyelországgal (4,0 százalék), Csehországgal (3,8 százalék) és Szlovákiával (3,5 százalék) bonyolódik jelentősebb importforgalom. Az EU-n kívüli európai országok részaránya 13,4 százalék, ami döntően a teljes magyar behozatal 9,4 százalékát adó, második legfontosabb importforrása Oroszországnak köszönhetően. Az exportnál szintén jóval magasabb az ázsiai import 16,1 százalékos részaránya, ami zömmel a Kínával (5,7 százalék) és Japánnal (2,6 százalék) lebonyolított importforgalomnak tudható be, de a Korai Köztársaság, Tajvan és Hongkong is a húsz legfontosabb importforrásunk közé tartozik.
Összességében Magyarország EU-val folytatott külkereskedelme számottevő exporttöbbletet mutat: 2008-ban 7,3 milliárd euró volt; ezen belül a régi tagállamokkal szemben csak lassan, 2,8 milliárd euróval, az új tagállamokkal szemben viszont dinamikusan növekszik, 4,5 milliárd euró volt az aktívum. Az EU-n kívüli országokkal folytatott forgalom erősen deficites, hiszen -7,4 milliárd volt 2008-ban, ami elsősorban az Oroszországgal és Ázsiával - ezen belül főként Kínával és Japánnal - szembeni kiugró importtöbbletnek tudható be, miközben a szomszédos, nem EU-tagországokkal és az USA-val szembeni magyar egyenleg jellemzően pozitív.
A külkereskedelmi termékforgalom áruszerkezetét az ipari termékek túlsúlya, és azon belül is a gépipari export dominanciája jellemzi: a gépek és szállítóeszközök súlya a teljes magyar kivitelben 60,5 százalék. A gépipari export meghatározó részét öt termékcsoport adja: a híradástechnikai eszközök (18,3 százalék), a közúti járművek (11,3 százalék), a villamos gépek és műszerek (10,3 százalék), az energiafejlesztő gépek és berendezések (8,9 százalék), valamint az irodai és gépi adatfeldolgozó berendezések (5,0 százalék) együttesen a teljes magyar kivitel több mint felét teszik ki. A feldolgozott termékek a teljes export 26,6 százalékát adják; e termékcsoporton belül elsősorban a gyógyszeripari és a vegyipari exportot, továbbá a fémipar, valamint a textil- és ruhaipar kivitelét érdemes megemlíteni. A hagyományos magyar élelmiszerexport a teljes kivitelnek csak 6,7 százalékát teszi ki, míg az energiahordozók és nyersanyagok aránya együttesen is csak 6,2 százalék.
A magyar export jelentős importtartalmára tekintettel a behozatal áruszerkezete az exportéhoz hasonló képet mutat, de magasabb a relatíve alacsonyabb feldolgozottságú termékek (energiahordozók, alapanyagok, alkatrészek) súlya. Valamivel kisebb, de szintén meghatározó a gépi import: a gépek és szállítóeszközök a teljes behozatal 49 százalékát adják. Ezen belül a villamos gépek és műszerek (13,7 százalék), a híradástechnikai eszközök (10,1 százalék) és közúti járművek (8,6 százalék) súlya meghatározó. A feldolgozott termékek importja a teljes behozatal közel harmadát adja; ezen belül - az exporthoz hasonlóan - a vegy- és gyógyszeripari, a fémipari és textilipari importot lehet kiemelni. Az exportbeli részesedésnél lényegesen magasabb az energiahordozók (elsősorban a kőolaj és földgáz) importja, amely a teljes behozatal 12,8 százalékát teszi ki. A nyersanyagok (1,9 százalék) és az élelmiszerek (4,6 százalék) részesedése a többi termékcsoporthoz képest csekélynek mondható.
A fő termékcsoportok közül az energiahordozók és a feldolgozott termékek külkereskedelme jelentős importtöbbletet mutat, 2008-ban -6,6, illetve -3,7 milliárd euró volt, ami jól érzékelteti a magasabb feldolgozottságú gépipari export magas importalapanyag- és -alkatrész-tartalmát. Az élelmiszer-külkereskedelem hazánk szempontjából hagyományosan jelentős, a tavalyi évben 1,5 milliárd eurós exporttöbbletet generált.
Az ezredfordulót követő években - a világgazdasági dekonjunktúra lanyhulásával párhuzamosan - bekövetkezett lendületvesztés után az elmúlt években is folytatódott a külkereskedelem gyors bővülése. A 2007-ben bekövetkezett, a vártnál is lényegesen nagyobb mértékű javulás után 2008-ban, az év második felében élesen lelassuló nemzetközi kereslet hatására, megállt a termékforgalmi egyenleg javulása.
Noha 2008 tavaszi hónapjaiban az EU konjunktúrájának elbizonytalanodása ellenére is kitartott a külkereskedelmi termékforgalom egyenlegének javuló trendje, a második félév elején az exportnövekedés lelassult, majd az utolsó negyedévben számottevő és gyorsuló visszaesés jelentkezett. 2008 egészében bezárult az export-import olló, hisz az euróban számított kivitel és behozatal is 5,6 százalékkal nőtt, ráadásul a negyedik negyedévben már visszaesést regisztráltak. Tavaly így 159 millió eurós hiány keletkezett, mintegy 39 millióval több, mint egy éve.
Az országrelációs tendenciák közül érdemes kiemelni, hogy exportunk és importunk kapcsán is fokozatosan mérséklődik a 15-ök szerepe, s ez a folyamat az utóbbi félévben erősödni is látszott, de 2008-ben a velük szemben mért egyenlegünk alig változott. Ezzel szemben a 2004 óta csatlakozott EU-tagállamok súlya évről évre nő: exportoldalon egy év alatt közel 1,5 százalékponttal 20,9 százalékra növekedett a részesedésük. Az egyenleg szempontjából még fontosabbak az EU11-ek, hisz a velük szemben mért aktívum 2008-ban a robbanásszerű, 24 százalékos növekedésnek köszönhetően több mint másfélszerese volt a 15-ökkel szembeni többletnek. A 4,5 milliárd eurót közelítő aktívum közel 85 százalékát három ország adja: sorrendben Románia, Szlovákia és Bulgária. A vegyipari (főleg gyógyszer-, illetve műanyag-), híradástechnikai és villamosgép-ipari export felfutása minden esetben kiemelkedő, csakúgy mint az agrártermékek kivitelének bővülése. Az EU-n kívüli európai országokkal exportunk 12,6 százalékát, illetve importunk 13,4 százalékát bonyolítottuk a tavalyi évben, ami számottevő súlynövekedést jelent az előző évhez képest. A legfontosabb partner Oroszország, de Ukrajna és Svájc mellett Törökország, Szerbia és Horvátország is 1-2 százalék közötti súllyal rendelkezik exportoldalon. Az országcsoporttal szembeni mérlegünk az ezredforduló utáni évek első felében számottevő deficitet mutatott, ám 2005 óta a feldolgozott termékek és a különösen a gépek exportjának fellendülése miatt ez jelentősen csökkent. A 2007 elején átmenetileg már némi aktívumot mutató egyenleg 2008-ban az energiahordozók árváltozásával összefüggésben ismét 0,6 milliárd euró értékű deficitbe fordult, de az utolsó negyedéves visszaesés ellenére is tavaly 10 százalékkal bővülő exportnak köszönhetően ez az érték még mindig csak fele-kétharmada a 2007 előtt megszokott szintnek. Külkereskedelmünkben rendkívül fontos szerepet játszanak az ázsiai országok, különös tekintettel a reláció számottevő deficitjére, ami a 2008-ban közel félmilliárd eurós javulás után is 8 milliárd eurót tett ki.
A nemzetközi pénzügyi-piaci válsággal összefüggő kedvezőtlen reálgazdasági változások hatásai határozzák meg várhatóan az idei évet is. Az év elején, de valószínűleg még a nyári hónapokban is folytatódni fog a külkereskedelmi termékforgalom néhány hónapja megindult csökkenése, ráadásul tavasz végéig az erős bázisidőszaki növekedéssel is összefüggésben rendkívül gyors visszaesésre számítunk. Az év vége felé is csak akkor várható az export némi fellendülése, ha legfontosabb exportpiacaink kereslete stabilizálódik. Ellenkező esetben legfeljebb a visszaesés lassulására, megtorpanására számíthatunk az év második felében. A hazai belső kereslet várhatóan nyomott marad, amit tovább erősíthet a forint tartós gyengülése. Mindezek alapján az export- és importdinamika viszonylag szoros együttmozgására számítunk az év jelentős részében. 2009-ben az egyenleg folyamatos, de valószínűleg viszonylag lassú romlása várható. Ugyanakkor a külső kereslet visszaesésének elhúzódása vagy az energiahordozó-árak alakulása számottevő negatív kockázatot jelentenek főleg az év második felére, így a számottevően romló deficit sem kizárható.

Forrás: Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

vissza a főoldalra

Hozzászólások